Átélt saját élményeim, amiért érdemes tenni a közért, a kultúráért. - Meghívtam a Parlament kórusát a SZENÁTOROKAT. Megtiszteltek bennünket és meghívásunkat elfogadva 2004-ben Advent harmadik vasárnapján karácsonyi és egyházi dalokat énekelve óriási sikere volt a fellépésüknek. A jelenlévő 25 tagú kórusból 4 akkori és 4 volt Országgyűlési képviselő énekelt. A műsort követően vendégül láttuk őket és megköszöntük a fellépésüket. Nagyon kellemes hangvételű felszabadult társalgást folytattunk. Távozásukkor és a buszra való felszállás előtt karnagyuk, Iványi Tamás nagy meglepetésemre azt mondta, hogy ők is szeretnék megköszönni a meghívást és a szíves vendéglátást. Nagyon jól érezték magukat, és ha elfogadom, csak nekem szeretnének egyet énekelni. Nehéz volt szavakat találni, így csak bólintottam. Elkezdtek énekelni, ahogy látták mekkora örömet szereznek nem hagyták abba, egyre jobban belelendültek. Ez volt az a pillanat, amiért érdemes tenni, ami egy életen át elkíséri az embert.
Betlehem építése közben általában Mozart, Vivaldi, és Bach zenéjét hallgatjuk. Kedvencünk Bach D-mol toccatája. 2006. novemberében újítattuk fel az orgonánkat. A szerencsés véletlenek egybeesésének köszönhetően Advent előtti péntek este 10-re készült el a Betlehem és az orgona is. Gratuláltam a két orgonaépítő mesternek, megkértem őket a pillanat ünnepi hangulatát emelve, igyanak velünk közösen egy korty pezsgőt, hogy együtt örüljünk a munkálatok sikeres befejezésének. Beszélgettünk. Arra lettünk figyelmesek, hogy az egyik orgona művész felmegy a kórusba. Egyszer csak az egész templomot betöltötte Bach d-mol toccatája. Ott álltunk a Betlehem mellett, a nagy kupola alatt, és ahogy hallgattuk az orgona játékot, valami fantasztikus élmény volt. Templomunk akusztikája csodálatos. Csak hármunknak szólt a zene, a templom megtelt varázslattal. 2006-ban ez volt az a pillanat.
